A Barcelona hivatalos oldala készített hosszú, exkluzív interjút a katalánok új edzőjével, a 61 éves Quique Setiénnel. Az interjúban szó esik a tréner első klubnál töltött napjairól, a kezdetekről és sok minden másról is. Jó szórakozást hozzá!

Az első órák a Barcelonánál?

Az igazság az, hogy az elmúlt néhány óra rendkívül érzelemdús volt. Minden nagyon gyorsan történt, nem nagyon volt időm eltűnődni, elmélyedni a dolgokon. Amikor reggel felébredtem elgondolkodtam rajta, hogy Barcelonában vagyok, én vagyok a Barcelona edzője, akkor pedig elfogott az az érzés, hogy ez nem lehet igaz. Csodálatos volt a tegnapi nap, életem egyik legboldogabb napja. Nagyjából hatszáz üzentet kaptam, amit még nem tudtam elolvasni, egészen elképesztő. Jöttek üzenetek a barátaimtól és a családtagjaimtól is a WhatsApp-on, de nem tudtam rájuk válaszolni, mert újak jöttek, egészen elképesztő.

Erős személyiség

Igen, így van, meglehetősen érzelmes embernek tartom magam, akinek a döntőseiben ez komoly szerepet játszik. Nem szoktam a döntéseim elsietni, mindig jól átgondolok mindent. Amikor választanom kell a szívem és az eszem közül, akkor általában mindig a szívemre hallgatok.

Játékfelfogás

Azt a futballt játszatom a csapataimmal, amit én magam is szeretek, illetve szerettem játékosként, ezt próbálom meg átadni a játékosaimnak minden klubnál, ahol eddig megfordultam. Mindig azt érzem, mint amikor az iskolában játszottunk, a labdát szeretném magamnál tudni, nem az után szaladni, abban nincs semmi élvezetes.

Meg vagyok győződve arról, hogy a játékosok 99 százaléka pontosan ugyanezt gondolja. Edzőként azonban sokszor mást kérünk tőlük, elvégre ez egy profi közeg, máshogyan működnek a dolgok, különösen mostanában. Ennek ellenére én azt szeretném, ha a csapatom jól játszana, ebben az egy esetben megyek haza elégedetten. Sokan elégedetten mennek haza, ha 1-0-ra nyert a csapatuk, begyűjtötték a három pontot, én azonban csalódott vagyok, mert a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.

Jól kell végeznünk a munkánkat, mert bár a fociban a szerencse sokszor szerepet játszik, de a győzelemre akkor is jobbak az esélyeid. Sok edző van, aki máshogyan gondolkodik a fociról, védekezzünk, akadályozzuk meg az ellenfelet abban, hogy lehetőségeket dolgozzon ki és bízzunk abban, hogy lesz néhány kontralehetőség, amiből helyzeteket tudunk kialakítani, vagy gólokat tudunk szerezni. Valakinek ez elég, valakit csak az eredmény érdekel, én mindezt tiszteletben tartom, de én máshogyan gondolkodok minderről.

Úgy érzem magam, mintha még mindig játékos lennék, megmaradt ugyanaz a szenvedélyem a játék iránt, szeretném is, hogy így maradjon. Van még mindig egy veterán csapatunk Santanderben, a tengerparton, mindig játszok, amikor csak tudok. Nagyon tartok attól, hogy egyszer megsérülök, és nem leszek képes folytatni többé. Voltak már sérüléseim, a térdem, a csípőm, az ínszalagjaim is néha okoznak problémát, de félreteszem, mert játszani akarok.

Az elmúlt hónapok

Kellenek olyan pillanatok, amikor nem nehezedik rád semmiféle nyomás, mert amikor a dolgok közepében vagy, elemzed a meccseket, máshogyan látod a dolgokat. Szeretek leülni úgy a kanapémra, hogy nincs teher a vállamon, nem kell elemezni a meccset, pusztán kikapcsolódni és élvezni azt. Több időm jutott a családomra, a barátaimra, a környezetemre, kikapcsolódhattam, amire eddig lehetőségem sem volt.

De eljutsz arra a pontra egy idő után, hogy ismét érzed magadban a késztetést, hogy leülj a kispadra, mert hiányzik, szükséged van rá. Tudok neked képet mutatni az ideérkezésem előtti napról, melyen futok, egyik oldalamon a lovak, másikon pedig a tengerpart, nagyon szeretek velük sétálni menni a mezőkre, és most úgy érzem, megvan a kellő energiám ahhoz, hogy belevágjak ebbe a kalandba.

Egyik napról a másikra

Igen, de ez ezzel a munkával jár. Nagyon szeretek a testvéremmel lenni, de ugyanakkor szerencsés is vagyok, mert a fiam nyolc hónapja itt dolgozik, így láthatom őt, eddig nem lehettünk együtt, ellenben most van lehetőségem vele lenni. Számomra a család rendkívül fontos, vannak más elfoglaltságok is azonban, melyek lekötnek, ilyen például a könyvolvasás, néha interneten sakkozok, mely segít a munkámban. A feleségem azt szokta mondani, hogy akár egy bomba is leeshetne mellettem, akkor se eszmélnék fel, amikor játszom. Szeretek sétálni a családommal, a barátaimmal focizni, ebédelni velük, ezzel töltöttem az elmúlt hónapjaimat.

A sakk iránti rajongás

A sakk segít számomra kikapcsolni. Persze megvannak a határaim, nem jutnék messzire, ha profin kéne űznöm ezt a játékot, de segít a mérkőzésekben. Idővel pedig rájöttem, hogy vannak hasonlóságok a sakk és a foci között, taktikailag, a rendre, az egyensúlyra, gondolkodnod kell hova helyezd a játékosaidat a pályán. Mindkét helyen fel kell készülnöd védekezésből és támadásból is. Nem tudom megmagyarázni hogyan jutottam ide, de nekem segített.

A kezdetek

A házunk mögött kezdődött minden. Volt ott egy nagy fal, annak passzolgattam a labdát egész álló nap. Az iskolában volt egy strandfoci bajnokság az El Sardinerón, ahol iskolák versengtek egymással. De nem száraz homokon, hanem vizesen, itt tetem meg első lépéseimet.

Az első példaképek

Amikor én fiatal voltam, nem lehetett annyi mérkőzést nézni, mint most. Heti egyszer volt rá lehetőség, mert a spanyol tévé nem adott ennél többet. Kivétel volt ez alól, amikor az El Sardinerón mérkőztünk meg egymással, azt azonban nem mondanám, hogy onnan lennének kedvenceim, én ugyanis jobban szerettem játszani, mint nézni azt. Néhány évvel később már több meccset tudtam nézni, például a világbajnokságot is, így kinyílt a világ valamelyest. Ez volt az az időszak, amikor már olyan játékosokat láttam, akik hatással voltak rám. Nem a Racing játékosaira gondolok, hanem Cruyff-ra, Beckenbauerre. Láthattam bejátszásokat már Peléről is, és még sok más elképesztő játékosról. Ilyenkor lettek kedvenceim.

Az első emléke a Barcelonáról

Nem emlékszem már a nevekre, de a Racing U19-s csapatától kerültem fel, ezután érkeztem először Barcelonába, az ellenfél csapatában pedig ott volt [Hans Krankl – a szerk.] Krankl. Az volt az első alkalom, hogy ebben a stadionban játszhattam. Kinéztem a játékoskijáróból és csak a lelátót láttam, néztem egyre feljebb, de nem akart elfogyni a székek sora, azt kérdeztem: „mi ez?”. Azóta követem a csapatot, sok olyan tulajdonsága van a Barcelonának, amit én is szeretek. Sok olyan játékosuk volt, akikkel azonosulni tudtam.

Quique Setién, mint játékos

Mindig szerettem, ha benne voltam a játékban, olyan sokat szerettem volna birtokolni a labdát, amennyit csak lehet. Nem voltam túl gyors, sőt lassú voltam, viszont mindkét lábamat jól tudtam használni és gyorsan olvastam a játékot. Ugyan lecseleztem az ellenfeleket, de pár méter múlva be is értek, én azonban jól tartottam a labdákat. Sokszor illettek azzal a kritikával, hogy nem futok sokat, nem szerzek annyi labdát, nem dolgozok a pályán annyit, amennyit akarták. Nagyon lelkes voltam, de nem futottam túl sokat, minek fussak, amikor látom, hogy úgyis kimegy a labda.

A Barcelona 5-0-s veresége a Racing ellen

Az egy emlékezetes nap volt, elvégre ritkán történt ilyen a klub életében. Azt hiszem 36 vagy 37 éves voltam akkor, nem emlékszem pontosan már. Jó formában voltam, remekül játszottunk azon a napon, a szerencse is mellénk állt, így nyerhettünk. Egyik nap Guardiola azt mondta nekem, hogy a gólomnál támaszkodtam rá, így fejeltem gólt. Ma reggel pedig Busquets-vel (az időssel) találkoztam, azon a meccsen ő volt a Barcelona kapusa, el is felejtettem emlékeztetni rá.

Egy “kényelmes” hivatás

Játszani akartam, a visszavonulásom után évekig strandfociztam. És persze edzőnek tanultam, amiről meg is kaptam a képesítésemet. De nem gondoltam volna, hogy valaha is edző lesz belőlem, nem tudtam képes leszek-e rá. Nem csak a taktikai felkészültség miatt, hiszen az edző munka sokrétű, éppen ezért is bonyolult szakma. A Racing pedig felajánlotta, hogy legyek az edzőjük. Ott nevelkedtem, közel laktam Santanderhez, a csapat pedig kiesett az első osztályból. Miután átvettem a csapatot, jól alakultak a dolgok, végül pedig visszajutottunk.

A Lugónál töltött időszak

Minden évben kaptam ajánlatokat, de jól éreztem magam a Lugónál. Egy szerény csapatunk volt, amelyik évek óta együtt játszott, emellett jóban voltam a sportigazgatóval, az elnökkel, egyedül a Racing-ért hagytam volna ott őket. Végül az elnökváltás után távoztam onnan, ki tudja, ha nincs mindez, lehet még ma is ott lennék.

Rajongás Cruyff stílusáért

Amikor a Barcelona ellen játszottam, folyamatosan kipasszoltak, elszállt felettem a labda, nem tudtam megszerezni azt, végül pedig oda jutottam, hogy tetszett, amit látok. Azt kérdeztem magamtól: „Miért történik ez?”, „Miért néz ki ez ennyire egyszerűnek?”. Minden meccset domináltak, a labdát pedig nagyon nehéz volt tőlük elvenni. Higgadtak és gyorsak voltak. Ezután döntöttem el, hogy edzőként ezt a stílust próbálom átültetni a csapataim játékába, elsőként a Racing-nál, de ekkor még nem tudtam hogyan tehetem ezt meg.

A stáb, akiben megbízik

Jobbá tettek engem azt gondolom, elvégre minden tudásukat átadták nekem. Rengeteget segítettek nekem a lelkesedésükkel, újításaikkal, mely fiatalabb korukból fakad. Minél idősebb vagy, annál többször ismételgeted ugyanazokat a dolgokat, így egyértelműen jól jönnek a fiatalok, akikkel képes vagy naprakész maradni. Sok olyan dolog van, amit például a stábom jobban tud, mint én. Nem fáj beismernem, nekem megvan a sajátom, nekik ugyancsak megvan a saját tudásuk. Egy csapatként működünk együtt és remélem, hogy a Barcelonánál is jól fogunk működni.

Leo Messiről

Mindennel egyetértek, amit róla mondtak. Egészen elképesztő milyen ráhatással van a meccsekre a jelenléte és a játéka. Nincs egyszerűen nála jobb játékos, legalábbis akiket én láttam, egyik sem. Nem lehet hozzá hasonlítani senkit, zseniális, amit csinál, az edzőket is jobbá teszi, kupákat hoz a csapatnak. Félelmetes. Most pedig az én játékosom lett, nekem kell belőle a legtöbbet kihoznom, gondolni arra, hogy boldog legyen, ezt pedig szerintem nem kell megmagyaráznom miért fontos, mind a csapatnak, mind pedig a klubnak. Nehéz szavakkal leírni.

Sergio Busquets üzenete

Van néhány bekeretezett mezem, ezek közül pedig vannak különlegesebbek, olyan játékosoktól, akik nem csak a pályán voltak kiemelkedőek, de a személyiségükkel is hatással voltak a csapatra, Busquets pedig egy közülük. Mindig szimpatikus volt, mind emberként, mind játékosként. Nagyon fontos játékos ott a pálya közepén, elképesztő módon képes olvasni a játékot, létfontosságú a játéka.

Az első kihívások

A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valaha is megvalósul. Nincs meg a kellő tapasztalatom, csak 4, 6 vagy 10 évet dolgoztam edzőként, beleszámítva a Lugónál eltöltött időszakomat is. A csapataim ugyan mind szép focit játszottak, de a mai világban pusztán ez kevés. Rendkívülien izgatott vagyok, ahogyan kilépek az edzőpályára, ugyanez volt mindegyik állomáshelyemen is, a játékosokra pedig ez az izgatottság átragad, ez mindig segít nekem. Az álmomat élem jelenleg.