Suárez: “Kiérdemeltem, hogy a szemembe mondják az igazságot”

A Barcelona uruguayi támadója, Luis Suárez is könnyen a potenciálisan távozók listáján találhatja magát a nyáron, többek között erről is kérdezte őt a madridi ‘El Pais’ legutóbbi exkluzív interjújában. 

Már a harmadik legeredményesebb játékos vagy a klub történetében, Messi és César mögött. Elegendő lehet ez arra, hogy a klubnál maradj? Nem elfelejtve, hogy az idei szezonban 20 gólt szereztél, miközben sokat voltál sérült is.

“A gólok minden csapatnál fontos tényezők, de a Barcelonában még ennél is több, amit egy csatártól elvárnak. Nem csak a góljaimmal próbálom segíteni a csapatot, hanem máshogyan is. Sokat beszélnek az elnök által közölt névsorról, akiket az eladhataltanok közé sorolt, ebből a listából pedig többek között én is hiányzok. Ezzel együtt velem még senki nem közölte, hogy távoznom kéne. Amennyiben a klub célja ez, jó néven venném, ha személyesen közölnék velem ezt, azt gondolom az itt eltöltött hat évemmel kiérdemeltem ezt. Azt akarom, ami a legjobb a klubnak, a célom pedig az, hogy maradjak. Ha a klub úgy érzi, hogy feláldozható vagyok, nem okoz gondot erről tárgyalnom azokkal, akik így döntöttek.”

Felelősnek érzed magad a Barçánál kialakult helyzetért?

“Ha úgy szenvedsz vereséget, mint mi Lisszabonban, akkor igen, mindeki felelős érte. Ez nyilvánvaló, nem lenne becsületes egyetlen játékost vagy más embert elővenni a klubnál. Néha úgy tűnik, hogy egyes játékosokat kipécéznek maguknak a szurkolók, de őszintén, nem gondolom, hogy bárki megkérdőjelezheti az elkötelezettségemet a Barcelona irányába.”

Elfogadnád a következő szezonban a csereszerepet úgy, hogy mi történt eddig? Gondolok az edzőváltásra és arra, hogy az elnök nem sorolt az érinthetetlenek közé.

“Természetesen. Elfogadnám, mint ahogyan bárhol máshol karrierem során. A versenyhelyzet mindig jó és, ha az edző úgy gondolja, hogy a padon kell kezdenem a mérkőzést, nincs vele problémám. Szerintem még mindig sokat tudok hozzáadni ehhez a csapathoz.”

Az egyik nagyágyúja vagy az öltözőnek, emellett a napnál is világosabb, mennyire jó kapcsolatot ápolsz Leóval. Bántanak emiatt?

“Amikor ezekről a játékosokról beszélsz, akkor egyben az összes olyan játékosról, aki régóta a klubnál van. Ez normális, ugyanakkor megtévesztő is, mert a helyzet évről évre változik. Nem szeretem az összehasonlításokat, minden hely más és más, de emlékszem a Real Madrid tavalyi kiesésre az Ajax ellen, ami után a szurkolók azt mondták, hogy Kroos-nak vége van, azt akarták, hogy Modrić vonuljon vissza, Ramost katasztrófálisnak minősítették, hirtelen, egyik percről a másikra értéktelennek lettek nyilvánítva.”

“A következő évben azonban minden jobban ment és egy legendás csapatot alkottak, fenomenálisan játszottak idén. Természetesen a vereség alkalmával is jók voltak, csapatként is, de az ilyen pofonoknál mindent és mindenkit támadnak a rajongók. Őszintén mondom, szerintem ez szégyenteljes viselkedés, az ember egyik nap fehér, a másik nap fekete, és ez így megy oda-vissza. Amikor hiányzik a háttértudás és az érv, akkor mindig ugyanazt kezdik hajtogatni, pedig a futball ennél jóval bonyolultabb.”

“Másfelől megtisztelő, hogy Leo a barátom lehet, mert a pályán nincsenek barátok, mi csapattársak vagyunk, a dolgunk pedig az, hogy segítsük egymást a céljaink elérésében. A pályán kívül azonban rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan fantasztikus személy lehet a barátom, mint Leo, ez a barátság túlmutat azon, hogy együtt játszunk a meccseken.”

Tudnál mesélni arról, mi is történt a Bayern ellen?

“Azon a napon semmi nem sikerült. Túlterheltek voltunk, ami ellen nem tudtunk semmit tenni. Ez persze nem kifogás a vereségre, de az egész év nagyon furcsa volt, a torna lebonyolítását is ide értve, amihez a Bayern sokkal jobban alkalmazkodott. Talán voltak kétségeink, a Bayern pedig remekül kihasználta ezeket.”

Problémát jelentett a Bayern?

“A München egy nagyon erős és jó csapat. Soha nem tudjuk meg mi történt volna egy oda-vissza vágos párharc során, nyilvánvalóan akkor is kiejtettek volna minket, nem tudom. Ugyanakkor a Camp Nou-ban megöregedtünk, ha pedig kilépünk onnan, az komoly csapásokkal végződik.”

Szeretnél maradni?

“Igen, olyan hosszan, amennyire csak lehet, szeretném segíteni a csapatot addig, ameddig csak tudom. Érzem az emberek támogatását mióta csak megérkeztem ide, ez pedig erőt ad a folytatáshoz.”

Beszéltél már Koeman-nal?

“Még nem.”

Kubala László már kapott szobrot a Camp Nou előtt, neked is állítani kéne egyet?

“Nem tudom. Kubala fenomenális játékos volt. Engem már az is boldoggá tenne, ha értékelnék a munkámat és azt, amit ezért a klubért tettem.”

Forrás: elpais.com