A Barcelona legrosszabb igazolásai az elmúlt tíz évből

A Barcelona elmúlt tíz éve meglehetősen változatos volt, ami az átigazolásokat illeti legalábbis. Voltak nagy húzások, többnyire azonban bukásokat kellett elkönyvelnie a szurkolóknak, ezek pedig az utolsó 3-4 évben sokasodtak meg igazán. Ma a saját tízes listámat hoztam el nektek. 

1. Ousmane Dembélé – 125 millió euró

Bár nem a fiatal francia a legdrágább szerzeménye az elmúlt tíz évnek, de az érte kifizetett összeget és a mutatott teljesítményt vizsgálva nálam nem lehet kérdés az elsősége. Képességei megkérdőjelezhetetlenek, gyors, kétlábas, kellően pimasz, érzi a kulcspasszok osztogatását. Ugyanakkor a játékintelligencia mint olyan, hiányzik belőle, nem felel meg annak, amit a Barcelona játéka elvárna tőle, sokszor meglehetősen dekoncentrált, a kapu előtt többnyire bizonytalan, pontatlan. A végére pedig a legnagyobb problémát hagytam: borzalmasan sérülékeny lett a katalán fővárosban, óriási bukás az ő története, kérdés meddig marad még.

2. Philippe Coutinho – 145 millió euró

A klubtörténelem legdrágább játékosa, aki fél évvel Dembélé után érkezett a Barcelonához. Az első félszezonjában zseniálisan játszott, többek között ezért is nem került az első helyre, illetőleg amiatt a tény miatt, hogy az esetek nagy részében bevethető volt a kis brazil. A 2018/19-es szezon elején még félig-meddig hozta a tőle elvártakat, majd teljesen hullámvölgybe került, ami a Camp Nou-ban hallható füttykoncertben csúcsosodott ki, Coutinho pedig a tűzre olajat öntött a United elleni góljánál mutatott gólörömével (befogott füllel ünnepelt). A kapcsolata megromlott a szurkolók nagy részével, a Bayern Münchenben sem marasztalják, a kérdés már csak az: maradni fog-e, vagy ismét a kölcsön lesz a megoldás az esetében, mert az biztos, hogy a Barcelona nem akarja megtartani, eladni azonban óriási bukóval lehetne csak, amelyen a koronavírus-járvány sem segít.

3. Arda Turan – 34 millió euró

A totális érthetetlenség, ahogyan az érte kifizetett röpke 34 millió euró is. Jól példázza pályafutása jelenlegi része jellemét és agyi képességeit. “Házalt” Törökországban, végül a Basaksehir tette ki a szűrét, azóta pedig hivatalosan a Barcelona játékosa, még a nyárig. Haszna nem volt, de legalább drága volt, jól példázza a jelenlegi vezetés kompetenciáját egy ilyen játékos leigazolása.

4. André Gomes – 37 millió euró

“A piac adta lehetőség” –  így hangoztatta a klub vezetősége a portugál középpályás leigazolását, akiért könnyed 37 millió eurót utaltak át a Valencia bankszámlájára. Nehéz lenne mit mondani az itteni ténykedéséről, borzalmasan gyenge volt, az önbizalma közel a nullához konvergálódott, így a teljesítménye olyan is lett. Szerencsére az Evertonnál megtalálta számítását, a Barcelona pedig kisebb, 12 millió eurós buktával szált ki a sztoriból.

5. Jeremy Mathieu – 20 millió euró

Valljuk be, hat évvel ezelőtt borzalmasan sok pénznek számított még 20 millió euró, akkor pedig pláne igaz ez, ha azt egy 31 éves, középszerű védőért fizeti ki egy csapat. Első szezonjában még azt is mondhatnám, hogy kellemes meglepetést okozott – elvégre egy Clasicón is bevette a Real kapuját, a következő kettő viszont maga volt a pokol, melynek csúcsát a Juventus elleni BL-negyeddöntő jelentette. Dybala olyan szinten csinált belőle bohócot, hogy már rossz volt nézni, amely meccsen egyébként Luis Enrique – aki egyébként imádta a franciát – balhátvédként használta. Végül ingyen távozott. Jó üzlet volt.

6. Thomas Vermaelen – 19 millió euró

Nekem ő örökké Mathieu társa marad, nem csak amiatt, mert ugyanazon a nyáron érkeztek, hanem mert pontosan ugyanakkora szükségünk volt rá is. A belga védőért 19 millió eurót fizettek ki az Arsenalnak, ám az itt töltött három évében szerintem három meccsnél többet nem töltött egymás után a pályán sérülés nélkül. Ingyen távozott a Vissel Kobe csapatához. Óriási szolgálatot tett, bocsánat, mégsem, de legalább Marc Bartrának mennie kellett, aki azóta köszöni szépen remekül játszik a Real Betisnél.

7. Alex Song – 19 millió euró

Ő még a Rosell-féle vezetés alatt érkezett a klubhoz. A katalánok az Arsenalnak fizettek ki 19 millió eurót az akkor 25 éves védekező középpályásért. Első szezonjában még viszonylag sokat volt a pályán, a következő szezonban viszont már több mint 1,000 perccel kevesebbet, mely szezon végén távozott is A következő két szezont a West Ham-nél töltötte kölcsönben, melynek végén ingyen távozott a Rubin Kazan csapatához. Soha nem illett a Barcelonába.

8. Paco Alcácer – 30 millió euró

Harminc millió euróért szerződtette őt a Barcelona 2016-ban, azzal a céllal, hogy Luis Suárez pihentetése esetén megoldja majd a posztot. Mindezzel csupán két bökkenő volt: 1. Suárez elvétve hagyott csak ki mérkőzéseket 2. Éppen emiatt többnyire vagy szélső támadó, vagy szélső középpályás lett belőle. Igen, már ekkor is működött a remek szélsőképzés a katalánoknál, melynek később Coutinho és Griezmann is neves képviselője lett. Ekkoriban még a klub kötelékéhez tartozott a tehetséges fiatal támadó, Munir El-Haddadi is, akit, lévén sokkal gyorsabb, fürgébb, cselezőképesebb játékos Pacónál, “elképzelhető”, hogy jobb döntés lett volna inkább megtartani. A helyzetet menti, így a listán elfoglalt helyét is, hogy a Borussia Dortmund 21 millió eurót fizetett ki érte két évvel később, így a bukás “csak” 9 millió euróban, meg Munir katalóniai karrierjében mérhető.

9. Lucas Digne – 16,5 millió euró

Újabb játékos a teljesen felesleges igazolások között, akit 16,5 millió euróért igazoltak le a PSG-től. Azt is mondhatnám róla, hogy Júnior Firpo elődje. Olyan hatalmas extrát nem tudott nyújtani, sokszor lefelé lógott ki a csapatból. A fejjátéka viszonylag jónak mondható, de nem volt sem kellően kombinatív, sem gyors a támadásoknál, ami a Barcelonánál létfontosságú. Ebben az időben kótyavetyélték el a nála támadásban mérföldekkel jobb Alejandro Grimaldót (aki egyébként a B-csapat csapatkapitánya volt, csak úgy mellékesen), akit 2 millió euróért adtak el a Benficának. A becsült piaci értékük ma megközelítőleg ugyanannyi, láthatjuk tehát mennyire volt szükséges a leigazolása. Kézen fogva távozott 2019 nyarán az Evertonhoz, André Gomes társaságában. Legalább nem volt rajta anyagi bukó, sőt “nyereséges” is volt a dolog.

10. Douglas Pereira – 4 millió euró

Egy ilyen listáról nem maradhat el a mi kabalánk, a 2015-ös BL-győzelem kulcsfigurája, Douglas. Fantasztikus karrier volt az övé, melyet azt gondolom azzal tudnánk leírni a legjobban, hogy nála csupán honfitársa, a 2019 óta “munkanélküli”, Keirrison töltött kevesebbet a pályán a katalán csapat mezében. Érte csupán 4 millió eurót fizettek ki, ám azt gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezt a szintet bármelyik La Masiáról felhozott játékos lehozta volna, sőt. Mai napig rejtély marad a leigazolása.